Skip to content
1905–1937

LÁZADÓ SZENTEK

Attila József

Ülök én újfent dögrovást a porban. De gonoszok csontjából őrölt porban. Uram, én is keresztelek újra. De fejemet oda nem adom újra.

Én nem áldozom föl többé Izsákot. Inkább magam, de soha Izsákot. Szólok, hiába, Szodoma rám se hallgat. Szólok, de annak, aki majd meghallgat.

Menyország kulcsát én a földre ejtem. Vén szivemet is a földre ejtem. Csak bennem legyen gonoszság helyettük. Engem büntess meg tűzön őhelyettük.

Csak a szegények jutnak a pokolra. Én nem vigyázok többet a pokolra. Gyógyíthatót én meggyógyítok most is. De halottakat nem keltek föl most is.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
LÁZADÓ SZENTEK · Attila József · Poetry Cove