Mikor a villamos csilingel, Vagy ha a kedves kenyeret szel S elvál a kenyér a karajtól, Az Isten megjelenik akkor.
Őt én már igen sokszor láttam; Fáradtan feküdtem az ágyban, Ő jött s megláttam szemlehunytan, Éppen amikor elaludtam.
Egyszer borotvát vizsgálgatva Ujjamat végighúztam rajta. Nagy hideg támadt, nehéz, fojtott, Még a csontom is megborzongott.
Gondolatban tán nem is hittem; De amikor egy nagy zsákot vittem S ledobva, ráültem a zsákra, A testem akkor is őt látta.
Most már tudom őt mindenképpen, Minden dolgában tettenértem. S tudom is, miért szeret engem, Tettenértem az én szivemben.
Hogyha golyóznak a gyerekek, Az Isten köztük ott ténfereg. S ha egy a szemét nagyra nyitja, Golyóját ő lyukba guritja.
Ha hideg a föld leheverni, A Napot nagy felhőkbe rejti És meg-megráncigálja fürtünk, Úgy mondja meg, hogy le ne üljünk.
Ő sohase gondol magára, De nagyon ügyel a világra. A lányokat ő csinosítja, Friss széllel arcuk pirosítja.
Ő vigyáz a tiszta cipőre, Az uccán is kitér előre. Nem tolakszik és nem verekszik, Ha alszunk, csöndesen lefekszik.
Hogyha a jóság csak bút hozhat, Akkor megenged minden rosszat. S ha velünk mégis találkozik, Isten sohasem csodálkozik.
Istenem, én nagyon szeretlek, Én szíve lennék a szivednek. Ha rikkancs volna mesterséged, Segítnék kiabálni néked.
Hogyha meg szántóvető lennél, Segítnék akkor is mindennél. A lovaidat is szeretném, Szépen, okosan vezetném.
Vagy inkább ekeszarvat fogva Szántanék én is a nyomodba. A szíkre figyelnék, hogy ottan A vasat még mélyebbre nyomjam.
Ha tanár lennél, én ügyelnék, Hogy megtanulják jól a leckét. S odahaza a sok tanitvány Dolgozatát is kijavitnám.
Nem zarvarnálak ennél, annál, Tudnám én jól, mire mit adnál. S bármi efféle volna munkád, Velem azt soha meg nem unnád.
Ha nevetnél, én is örülnék, Vacsora után melléd ülnék. Te az én szivemet elkérnéd S én hosszan, sok szépet mesélnék.
Én már fiatalember lettem, A boltba gyerek megy helyettem. De ha Néki valami kéne, A boltba én futnék el érte.
Fütyörészve a szép időben, Esernyő nélkül az esőben, A kocsiúton lenn szaladnék, Magamra kabátot se kapnék.
De az autót frissen, fürgén, Ha nem is töfföl, kikerülném. Hisz ha valahogy elgázolna, Hiába mentem én a boltba.
Megválogatnám a portékát, Ahhoz mennék, ki olcsóbbért ád. S mielőtt akármit elhoznék, Hosszan, sokáig alkudoznék.
Aztán, hogy Néki odaadnám, Jó kedvét meglátnám az arcán. Szeme csillogna, megköszönné, Mást nem is küldne boltba többé.
Cookies on Poetry Cove