Mint hajnal börtön ablakára,
Ugy jössz komor, bus életembe.
Mint hajnal börtön ablakára,
Ki nagy kedvvel jön, vígan zengve,
Rigók harsannak torkából ki
S a vén, öreg Föld lelkesedve,
Bokrétásan borúl bókolni
A friss, csöpp harmat-láb elébe.
S ő menyasszonyként csókol holmi
Hitvány gazt is - jaj - bő a fénye,
A rabnak mégis bekacag csak
S tovább suhan a messzeségbe.
És szívemet, szívét a rabnak
Letaglózza a keserűség:
Nem várta senki úgy a Napnak
Nagy, kacagásos élet-hűsét,
Nem vár úgy céda szeretőre
Az elrugott, jó, balga hűség -
S csak bekacagott: hadd gyötörje
Útált vágyával Éjfél-asszony,
Csak másszon nyögve körbe, körbe,
Minden téglát megtapogasson
S kacajom ujra sírva várja!
S én várlak, várlak, sírva várlak -
Hajnalt a börtön ablakára.