Aranybojtú nyár lóg vállamon,
fontolgatom vastag dühömet;
darázslepte tarkóm vakarom -
hetven öregasszony körbe hümmöget.
- Csimbókos a bútól, úgy bizony!
de harcos e dal, mint a tömeg!
Uszít is a tőkés nép-iszony
ellenforradalmi kis ördögöket!
- Hogy’ fondorkodnak! Csak hallgatom
a lőcslábú, sáfrány dögöket.
Piszkafával, barna bivalyon,
böködik vöröslő énekeimet!
Uszulj föl, uszító nép-iszony!
Forgóst köpök, mint a förgeteg -
- Eldöngöljük, elvtárs - el bizony! -
az álkulturáért mind a dögöket!