Szeretlek téged, rejtelmes szemű,
Titokzatos tekintetű jövő,
Ki ott szunnyadsz igéinkben dúdolva
Halkan s ha majd fölébredsz egy napon:
Orkán és orgona lesz a szavad,
Termő és tipró tett, mely testet öltött!
(És én már nem leszek, már nem leszek.)
Szeretlek téged, édes ifjúság,
Mely bús erőddel szálfákat szeretnél
Tövestől tépni és síró gyönyörrel
Bevésed szívedet tavaszi fákba,
Szeles, bozontos, sápadt, kipirult
Szép ifjúság, ki lassan eltiporsz,
Míg énekelsz és izmos énekedben
Megismerem tűnt énekem zenéjét
(S dalolsz majd síromon is, síromon.)
Reménytelen szeretlek, igazán,
Boldog jövendő, bízó ifjuság!