Ma visszatértem. Régen vártak ők már,
A tél ágyában álmodó mezők,
A koszorús hegyek, a szőke felhők,
Mint tékozló fiút, kerestek ők.
Én ázó őszben és keserű télben
Az alacsony falak közt, éberen
Rájuk gondoltam fázva és remélve,
Míg sírva égett hamvadó szenem.
Ma visszatértem. Szívemet kitártam
És késő vággyal átöleltem őt,
Az őszök és telek száműzetésén
Esdőn idézett gyönyörű mezőt.
Ólmos napok ónsúlya mind lepergett,
Feküdtem ágyán s ő egy lett velem.
S a napra gondoltam, ha majd fölöttem
Halkan rügyezve gyöngyvirág terem.