Világosért! A szuronyok hegyén
E szent bosszúnak bíbor fénye ég.
Világosért fizet ma vissza néktek
Rabszolgatartó cár, te földi szégyen,
E robogó, új magyar nemzedék!
Világosért! Úgy sírt szemünk, dalunk,
Harag, gyalázat alkonyfénye ég
Fél százada a magyar arcokon,
Most azt süvölti haragunk: Elég!
S győz a magyar, a lengyellel rokon!
Világosért! Ó gyönyörű huszárok!
Magyar gloire, nemes, szeplőtelen!
Magyar revanche, te egekig dübörgő,
Ó én imádott, áldott nemzetem!
Be jó, hogy én, a magyar és a költő
Petőfi alázatos, bús utóda
E tündöklő bosszút megérhetem!