Első szerelmet, első verset
Te hoztál, Vásárhely, nekem,
S mi kedvesebb öreg szívemnek,
Mint első vers és szerelem?
A vásárhelyi sétatéren
Muzsikál múltam boldogan
S felejtem éjben, sárban, dérben,
Hogy ifjúságom oda van.
Városa csöndnek, nyugalomnak,
Eljöttem hozzád újra ma
S fölzsong bennem, mint vén zsolozsma,
A régi évek dallama.
Kossuth Lajost hittel köszöntöm,
Ő érc, örök, mint a magyar,
S túl gyászon, átkon, ködön, őszön,
Égbe tör, mint a diadal!