Skip to content
1883–1937

Utolsó imádság

Gyula Juhász

Jó Jézusom, ki bús gyermekkoromban Gyakran szálltál szívembe, merre mentél, Hogy nem lelek e szörnyű fájdalomban Egyebet a meddő, mély gyötrelemnél?

Hisz a világnak minden tájain Most Téged várnak és Benned remélnek, A csodálatos földi születésnek Meleg és fénylő ünnepnapjain.

S ha egyszer mégis a vén, nagy gyereknek Szívébe szállnál újra, égi gyermek, De nem vagyok én méltó erre, nem. Legyen mindenki boldog, aki él itt

S halálra fáradt lelkem szenvedésit Írd mind az ő javukra, Istenem!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Utolsó imádság · Gyula Juhász · Poetry Cove