Vörös fáklyák lobogtak,
Mint üstökösfarok
S fényes máglyák omoltak
S harsogtak harcdalok
S véres karddal robogtak
Vészes arkangyalok
S konok daccal zokogtak
Eretnek kardalok
S vetéseken tiportak
Kegyetlenül s balog
Az ércpáncélba horpadt
Érclelkű lovagok.
De jött Ferenc szelíden,
Szemében kék virág,
Lelkében boldog Isten,
Szívében új világ
És énekelt imígyen
Profán litániát:
„Szép húgaim, galambok,
Nővéreim, ti fák,
Testvéreim, ti barmok,
Legyetek jók ti hát!”