És tőled is búcsúzom, asszonyom már,
Ki nem voltál egy percig is enyém,
Csak voltál bálvány, balga hitnek oltár
És voltál álom és voltál remény.
Reád hímeztem vágyaim virágát,
Mely nem hervad e földön már soha,
Rád ívelt versem, e csüggedt szivárvány,
Te lettél asszonyoknak asszonya.
Megyek, magányos bolygó esti csöndben,
Örök derűben a csillagkörön
És mélyben, éjben elmarad mögöttem
A múló asszony és múló öröm!