Tíz év után a hű tanítvány
Mit hozzon, Mesterünk, neked?
Sorsunk fukar, szerencsénk hitvány
S te nem bánod a kincseket.
Ifjú hajunkat s tavaszunkat
Behavazza a szenvedés,
Bánat vegyíti ó borunkat
S tekintetünk hűs éjbe vész.
Tíz év után ezer csalódás
Nehéz terhével gazdagon,
Mit hozzon a szegény tanítvány
Jó mesterem, hű oktatóm?
Hozok neked töretlen épen
Örök virágot sír felett,
Mi ott virul költők szivében
S a jók szívében: hitemet.
Hitemet az örök világban,
Melynek zenéjét hallgatom
S amelynek két rokon futárja
A te igéd, az én dalom!