Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál velem.
Kezem fehér kezedben reszketett:
Ó mit mondjak neked?
Künn nyári alkony bíbora ragyog
És én - veled vagyok.
A mély homályban rám villant szemed,
Szívem emlékezett!
E percet százszor hiába lestem én,
És most enyém, enyém!
Kicsordult szívem, e kristálykehely.
Élet, most ünnepelj!
Pár kurta bók, egykedvű felelet,
Mit is mondjak neked!
Mosoly, míg lelkem csöndesen zokog,
Ó perc, szent, átkozott!
Éreztem, hogy hazug minden dalom,
Nem ismersz angyalom!
Éreztem, hogy egy álom cserbe hagy:
Az üdvöm nem te vagy!
Szívemnek hozzád nem lehet joga
Soha, soha, soha!