Az ifjúságból
Két gyönyörű zöld szem ragyog,
Mint a reménység,
Mely régesrégen elhagyott.
Nem énekeltem
E két szép szemről éneket,
De tiszta fényük
Titkon sokszor melengetett.
Mint jelzőlámpák,
Jövőbe hívtak boldogan,
De én megálltam
És élet és üdv elrohan.
Majd lenn a sírban
Tudom, e két zöld fény lobog,
Az ifjúságból
Föltündöklő szemaforok!