Balkonodra szállt a néma est,
Ez a nagy, bús fekete madár
S eltakarta szőkeségedet.
Gubbasztva az álmaidra vár,
Álmaidba hadd szőjem dalom,
Minden szála arany, puha szál.
Mosolyogj, mint holdsugár a tón,
Bús szavaim fellegét feledd,
Lelkedet ma lágyan ringatom
S várom a hajnalt, nővéredet.