Fázik az ujjam s lantom húrja
Egy kissé megereszkedett,
Elfog szeptember mélabúja
S veszem überciheremet.
A nyári vendéglői terasz
Oly elhagyott, mint a babám.
Remény és falevél elhervad
És tetszhalott a Pán, a Pán!
De bezzeg éled ám a város!
A primadonna és diák
Határidőre jött, mely záros
S jönnek szekundák s kritikák!
Viszont elmennek már a fecskék
És elmegy a pénz is, ha van.
Ó szeptember, ó őszi esték
Hány verset ír most hány alany!