Mint börtön udvarán a bús rabok,
Egymás után topogtak unt napok.
Austerlitz víg napja éjbe húnyt
És lassan elfakult a büszke múlt.
A háromszögletes kalap kopott
S csak szél trombitált és eső dobolt.
És néha vészes, rémes ütközet volt:
Dübörgő ágyút vontatott a mennybolt.
De egyszer mégis álmodott a rab
És fiatal volt álmában s szabad.
Játszott a réten, gondtalan gyerek
És egy csodás pillangót kergetett,
A pillangó szállt s hogy megfogta szépen,
Mint pára és köd, omlott szét kezében!
Estére búsan hazaballagott,
De édesanyja várta csókkal ott,
Csókkal, dalokkal elringatta lágyan
S a rab fölébredt a magányos ágyban.