Mindenféle igazgató Elszerződtet engem, Én pediglen itt maradok, De én nem szégyenlem.
Kicsi vagyok, majd megnövök S leszek fővárosi, Az én nevem, híres nevem Kukorica, Kukorica Rózsi.
A szegedi humoristák Mind belőlem élnek, Én köteles híve vagyok Minden nőszemélynek.
Városházban és színházban Első helyen ülök, Az én nevem, becses nevem Kukorica, Kukorica Fülöp!
Az én szavam Isten szava, Mert a néppel tartok, Meginog a toronyalja, Ha egyet rikkantok.
Sokat beszél az ember, míg Feje lágya benő, Az én nevem, ösmert nevem Kukorica, Kukorica Benő!
Szeged város, híres város, Tápéval határos, Van is neki panamája S ez az általános,
Én pediglen tisztogatok, A dolgok így állván, Az én nevem, régi nevem Kukorica, Kukorica Kálmán.
Szűrdolmányom ezüst gomb és Szegeden kultúra, Mit tudják itt, mi fán terem Preludium, fúga.
Mikor adnak itt operát, Mely sok pénzt igényel? Az én nevem, jeles nevem Kukorica, Kukorica Péter!
A szegedi aranyifjú Mind éntőlem retteg, Én dobom ki én veszem be Őket önkéntesnek.
Táncoljatok magyar lányok, Nálam van a lista. Az én nevem, magyar nevem Kukorica, Kukorica Pista!
Mindenféle szerződésnek Vége szokott lenni, Mindenféle jó színésznek El kell innen menni!
Én se vagyok ripacs éppen, De egyedül bajos! Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica Lajos!
Toronyalja a lakásom, De ez csak az egyik, Mindig járok, meg sem állok Soha Budapestig.
Sok az ügyem, sok a bajom, Sok a banket, muri, Az én nevem, becses nevem Kukorica, Kukorica Gyuri!
Sok híres ház van Szegeden, Városház és színház És a harmadik egyetem, Bár erre még nincs ház.
De azért a kávéházban Ül az egész város, Számos látogatást kérek: Kukorica, Kukorica János!
Cookies on Poetry Cove