Fekszik. Süketebb, mint Beethoven
És szétroncsolt, mint egy titán.
Hörgése zord, halálos ómen,
Lelke túl óperencián.
Mint omlott tárna éjjeléből
Távol robaj, száll sóhaja.
(Holnapután kétölnyi mély föld
Ölén virul tovább haja.)
Testvérem ő, könnyezve nézem
És fogom forró pulzusát.
- Még reggel hetykén fütyörészett
S tőled volt lázas: ifjuság!