A negyvenkettes mozsarak korában
Negyvenkettes lettél te is, barátom.
Ma ők dörögnek gőggel e világban
S rázzák a lelket az Illés batáron.
Ma csöndes fájón dúdol csak a költő,
Hogy emberölő lett egy emberöltő!
S te csüggedetlen hirdeted az élet
Szent igazát s hogy a halál mese.
És kijavítod, mit babona vétett,
Vagy balgaság, ó élet mívese!
És elborulva nézed, mint hű gazda,
Ha szép vetésed rút rontás aratja.
De én tudom, hogy lesz még ünnep egyszer,
Hol Helfferichnél Ehrlich többet ér
S Pasteur különb, mint száz véres vasember,
Kiről ezer rom és rokkant regél.
Itt az idő, hol egy lesz csak az ellen:
A butaság! és győzni fog a szellem!
Mikor magyarnak lenni annyi lesz majd:
Szabadnak lenni, bölcsnek és igaznak,
Nem nézni le a dolgos idegen fajt
S ököljogot nem adni ősi gaznak!
E kort újult lélekkel így köszöntöm:
Éljen a bátor és jó mindörökkön!