A zenekarban bujkál, mint az erdőn
A kis madár, egy pajzán, buja dallam,
A hegedűk is fölsírnak merengőn
S egy szőke tündér mosolyog a karban.
A félhomályos nézőtér zugában
Elálmodozva nézek föl a fénybe,
A gyönyörű és talmi ragyogásra
S eszembe jut múltam szép szőkesége.
Míg gyöngyöznek a trillák és a lallák,
Föltámad bennem a tűnt fiatalság,
Mikor még szín volt és fény volt az élet.
S hogy tapsviharba hal a boldog ének,
Szemem lehunyva én Őt újra látom,
Ki életem volt egykor és halálom.