Tavaszi temetőben jártam
S egy költő sírjára találtam...
Rezeda nyílik most porából,
Mint régen ének ajakáról.
Fiatal lány ült hantja mellett
És olvasott sok régi verset.
Szemében boldog könnyek égtek.
Éreztem: ez az örök élet.
A nap haját aranyba szőtte,
Nefelejcskék ég nyílt fölötte!
A költő szíve lenn a porban
Megdobbant erre porladóban.
És suttogott a rezedákban:
Eljöttél, akit várva-vártam!