A söntés, mint a kaptár, zsong vasárnap,
Az úri népek várni idejárnak.
A kártya megy s a füst lilán lebegve,
Mint őszi köd száll a dohos terembe.
A gyorsvonatra várnak, mely viharral
Robog el itt és más világba nyargal.
Egy pillanatnyi tündöklés az estben,
Hogy minden vágy utána énekeljen.
Hogy a borokból még több bú ömöljön
S az unalom még gyilkolóbban öljön,
A krétaarcú, vén postáskisasszony
Beniczkynével még tovább virrasszon,
A szolgabíró még több bankot adjon
S a társaság a korcsmában virradjon!