Kedves közönség, fáradt emberek,
Szomjas szivek, ide figyeljetek!
Igaz mesét mond nektek ma a film,
Mely száguld vágyak, álmok szárnyain,
Igaz mesét mond és magyar mesét,
Sőt pestit és mait: a szürkeség,
A nyomor és gond városába visz,
Hol megterem a szív virága is.
Igaz, hogy sokszor feketére fest,
De szép s jó is tud lenni Budapest.
Fekete város ormai felett
Fehér galambok is keringenek,
Lemondó jóság, mely tűr csendesen,
Hűséges és győzelmes szerelem.
Mert magatokról szól ez a mese,
Hétköznapunkról, amely fekete.
És reményünkről, amely hófehér,
Mert lesz még egyszer szőlő, lágy kenyér.
A szent magyar szegénység ünnepe
Eljő s valóra válik a mese!
Most könny pereg még, míg a film pereg.
De várjatok hittel s reméljetek.
És addig is, míg álom nyit s virág,
Fogadjátok jó szívvel Lóth Ilát!