Tűnt Anna, aranyház,
Te drága csoda,
Elefántcsontmívű
Boldog palota.
Tűnt Anna, te tünde,
Te édeni kert,
Ahonnan örökre
Sors kardja kivert.
Tűnt Anna, mennyország,
Thulén túli táj,
Kire messze, mélyben
Gondolni be fáj!
Mindent, ami kincses,
Úgy hordok eléd,
Úrnője elé mint
Rabszolga cseléd.
S te fönn, szoborárván
Trónolsz, te örök,
Mint dór templomok ormán
Merev, isteni nők!