Nyugodt erőben viruló királynő,
Koronás város a bús végeken,
Míg arany tallért hint a gyászpompás ősz,
Én ligetednek árnyát keresem.
A ritka lombok közt, gyér napsütésben
Petőfi és Reviczky árnya int,
Ó első szerelem, tűnt ifjú éden,
Mely nem ismétli többé dalait.
Ó első szenvedés, gyönyörű bánat,
Mily kedves és mily fájó vagy te már.
Már itt az ősz és rám az este vár.
Én bámulom a büszke palotákat,
De ligetedben, néma utakon
Pompázva int két örök fájdalom.