Időn, teren túl éktelen
Süket csönd szunnyad végtelen
És álmodik az Ismeretlen.
Robognak lenn az autók
És hálót sző a lusta pók
És rózsák szirma hull a kertben.
Időn, teren túl éktelen
Vak semmi szunnyad végtelen
És álmodik az Ismeretlen.
Lenn gyúlnak, hunynak a napok
És millió szurony ragyog,
Ha a nagy Úrnak szeme rebben.
Időn, teren túl éktelen
Üresség szunnyad végtelen
És álmodik az Ismeretlen.
És múlnak évek, milliók
És minden, minden veszni fog
És nem nyit rózsa több a kertben.
Időn, teren túl éktelen
Éjfélt kondít a végtelen
S alszik tovább az Ismeretlen.