Firenzében volt, május és vasárnap,
Mikor az ifjú hölgy templomba ment,
A gyermek nézte, arca méla, bágyadt,
Szikár, mint kápolnák falán a szent.
A lánynak haja szőke, neve Bice,
Nem látta meg őt, szépen ment tova,
Szívében kis, kacér örömök kincse,
A gyermek szólt: „Nem feledem soha!”
Sok május és vasárnap szállt azóta.
- Ó örök szépség és te tűnő óra! -
Hol van az a nap és hol az a lány?
Hol van Bicének szőkesége, hol van?
Keressük őt egy mosolya nyomán
A boldog égben és borús pokolban!