A szőke reggelben ragyog,
Nevetve jelzi: itt vagyok!
Az éjtől nedves még fala.
Csengője csengi: trallala.
Küszöbén álmos kis cseléd
Mezítláb áll s nem néz feléd.
Szemében is még nedves éj
És semmi, semmi szenvedély.
A föld mögötte barna, dús,
Az égen víg szalonka húz.
Az őrház nem vár, nem siet,
Nem állomása senkinek.
Harangja berreg: menjetek,
Epedjetek csak, emberek!
Vár Várad, Pest, induljatok,
Vár Párizs és Abádszalók...
Én maradok a homokon
És alszom és nem álmodom.