A szegény hazai szerzőket
Megszánták a direktorok.
Alkoss Móric, bíztatják őket
S alkotnak ők, az alkotók.
És csinálják az operettet,
A daljátékot, mely zenés.
A tárgyak gombamód teremnek,
Az élet pazar és mesés.
Selyemapákról szól az ének,
Akik római grófok is,
Zsebmetsző sétál a sötétben,
Aki zugbankdirektor is.
Különben nemsokára Pesten
Egy kőszínház nyit majd kaput,
Ott lesznek csak víg operettek,
Talán még drámát is kapunk!
Mert általános, titkos érzés,
Hogy Dániában valami
Benzines, bár ezt egyelőre
Nem fair dolog kimondani.