Skip to content
1883–1937

Októberi éj

Gyula Juhász

Ezüstös kék lett az egész világ, Halovány fénye, mint a köd, dereng, Alvó kísértetek a kerti fák, Haldokló hold virraszt a csönd felett.

Mintha megállott volna az idő, Tán Csipkerózsa kertje ez, A hallgatás már szinte rémitő. Tán álmodom vagy ez csak mese lesz?

Elnémultak a szűkölő kutyák És nem szólnak a harsány kakasok, Nem jár egy ember és nem mozdul ág És alszik hálójában is a pók.

Oly gyönyörű ez és félelmetes, Egy hangot kérek tőled, ó világ, Már azt hiszem, a végítéletes Angyal próbálja majd a trombitát

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Októberi éj · Gyula Juhász · Poetry Cove