Ó ifjúság, erők víg angyala,
Mint Jákob, úgy viaskodom veled,
Nem engedem a szálló éveket,
Az életet, mely az enyém vala!
Ó ifjúság, mohón ölellek én
S dalok arany szalagját aggatom rád
S míg lejtenek a tűnő, tünde hórák,
Mindent felejtve csüggök egy zenén!
Egy mély zenén, mely árad és dagad
S elönti mind e földi tájakat
S bezengi lágyan az azúr eget,
Örök zenén, mely földi gyász felett
El nem mulandó szépen, egyre szebben
Száz ifjúságot ringat énekemben.