A homlokunkon hervadt venyigével
Már nem köszöntjük a kelő napot
S rakétáinktól nem ragyog az éjjel,
Csak tűnt öröm könnyharmata ragyog.
Az élet tegnap oly telt serlegéből
Üröm tekint már s gond seprűje néz
S te jössz elénk a gazdag messzeségből,
Boldog szigetről, bátor tengerész.
Te jössz felénk és fiatal borággal
S dús borostyánnal mosolyog fejed
S szemedből a mi tűnt napunk nevet
És szavaidban álmunk vágya szárnyal,
Szabad vígan e szürke táj felett
S elmúlt nyarakból hoz üdvözletet.