Hurrá! A győzelem mienk,
Szép nap ragyog ma ránk,
Mondották a domb tetején
A hős német katonák.
A domb tetején kápolna állt,
De most már csupa szilánk.
Ott lelték kéken, fehéren Őt,
A lorettói Máriát!
Karjai között repesett
Vérző kicsi fia.
- Áldd meg a fegyvereinket, ó,
Asszonyunk, Mária!
Mária, fájdalmas Anya,
- Dicsértessék neve -
Csak nézett szent szomorúan
És semmit sem felele.
- Gloire! A győzelem mienk,
Ez a dicsőség hajnala!
Ujjongta a domb tetején
Száz francia katona.
És ők is ott lelték szomorún
Máriát a romok alatt.
- Notre Dame - mondották neki -
Áldd meg e nagy diadalt!
És Mária, fájdalmas Anya
Választ nekik sem adott.
S másnap megint hős németek
Tartják a magaslatot.
A lorettói Notre Dame,
Nem német, nem francia,
Neki csak fáj, fáj, egyre fáj,
Hogy vérzik drága fia.