Skip to content
1883–1937

Noa Noa

Gyula Juhász

Fáradt, fantasztikus és beteg zene árad, Idegen illatok és idegen zene. Látok égő talaj ölén nagy, szomjú fákat, Melyeknek bús vihar áldása kellene!

Látok a végtelen meddő méhébe veszve Fehér madarakat lebegni nesztelen, Óriás, bíboros virágok néma kelyhe Ujjong a nap felé, mely áll a rőt egen!

Táncolj Noa Noa, beteg vágyak virága, Táncolj Noa Noa, asszonyok asszonya, Hajad, mint Tahiti égő fövenye sárga És gyilkosan forró szád véres mosolya!

Táncolj Noa Noa, táncolj be bús szívembe, Tiporj közönyösen, táncolj Noa Noa, Ó részeg feledés, ó gyilkoló szerencse, Táncolj Noa Noa, asszonyok asszonya!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Noa Noa · Gyula Juhász · Poetry Cove