Szerény voltam világéletemben,
Mindenben az egyszerűt kerestem,
Muzsikában mezei tilinkót,
Borban is csak a homoki vinkót.
Úri néppel nem igen kezeltem,
Kis kocsmában mulatott a lelkem,
Nagy városnak nem lettem lakója,
Hegyek alján jobb nekem a róna.
De azért van bennem büszkeség is
S néha szűk még a csillagos ég is
S úgy nézek rá gőgös hatalomra,
Mint Mózesre az Úr csipkebokra.