A színfalak közé vígan betáncolt
S megállt egy tarka spanyolfal megett.
S míg viharzott a vídám operett,
Beszéltem néki vágyról és halálról.
Ó, lámpaláztól ragyogó szemek,
Ó, fiatal mámor, ó arany évek,
Ó, színfalak, ó festett semmiségek,
Közétek többé már nem tévedek!
Zengő finálé. Bíbor s lila ködben,
Míg végsőt vonaglott a vad zene,
Táncolt, mosolygott szőkén és merően.
Én néztem őt remegve és remélve,
Ujjongott karja, válla és feje,
Ó életem gyászos Melpomenéje!