Mily idegenek szép emlékeink,
Mily ismeretlenek.
Holt fényük olyan távol s félve int
- Hervadt rózsánk, halott reményeink -
Kialvó gyertyánk hamva oly rémesen remeg.
Ki hozza hozzánk őket közelebb,
Ó lesz-e csillag valaha,
Ahol érezzük újra a gyerek
Mennyországát s az arany kikelet
Rokonságát, mely tegnap még a miénk vala?
...Ó sírjátok vakká szegény szemek
E bánatot, mely eltakar
Mindent s gyászfátyolt húz fölöttetek.
Öröm, virág, vágy és kísértetek
Földjévé tesz, világ, te temetőavar.