Cselédünk volt. Olyan, mint a többi,
Paraszti, dolgos. Nótákat dalolt.
Vasárnap hosszan szokott fésülködni:
Kimenő napja volt.
Egy katonát szeretett, aki hozzá
Három nagy évig hűséges maradt
S ki szép levelet küldött neki százat,
Virágos, rímes szavakat.
Vasárnap volt, kora tavasszal,
Maris a konyhában fésülködött,
Álmosan, lustán s álmodozva babrált
Nagy, kenderfürtei között.
Én, kisfiú, egy levelet betűztem,
Becéző szókat, szerelmes igéket
S ahogy a nagy, beszédes csöndben ültem,
Kezem mezítelen vállára tévedt!
Megcsapott nehéz illata hajának,
Rózsás színű lett tőle a világ
És gyermekszívemben tüzesen, lágyan,
Egy érintésre, egy cirógatásra
Fölbúgtak az első melódiák!