Királyi és vallásos szőkesége
Úgy tündökölt a tűnő táj felett,
Mely zúgta már a rút feszítsdmeget,
Mint hold a barna fellegből kilépve.
Ausztriából jött. Az égbe tartott,
Elefántcsontkezében kis kereszt.
Nővére várta, a bús, szende est
És a tömeg piroslott és viharzott.
Előtte állt a száz kékvérben ázott
Kivillanó gillotin síma éle,
Mögötte a Marseillaise rőt zenéje.
Ő elbotolt s a hóhérlábra hágott
- Ó végső perc, te vérző, rémítő -
Ő szólt remegve:
Pardon, monsieur!