Rab népek egyikének gyermeke
Köszönt ma, szabad eszmék hőse, téged,
Kinek a sorsod szép és bús rege
És a halálod büszke örök élet!
A gőgös Albion, kalmár hazád
Megtagadott, bár legjobb fia voltál
S tiéd lett minden föld s nép, mely galád
Zsarnok alatt nyög s versed néki zsoltár.
Nagy jegenyék s bús füzesek alól
Feléd száll ma e sóhaj, lázadó dal,
Mely már betelt a sok silány bitorral.
Sírodban most te meg se nyughatol,
Hisz annyi rablánc még nem volt e földön
S az ég alatt nem volt még ennyi börtön!