Mint jó harcos az utolsó rohamban,
Meglengetem még egyszer lobogódat
Tűnt ifjúság, ez alkonyati dalban.
Lobogj, lobogj és csókold meg a napfényt,
Mely a tetőket mostan aranyozza,
Mint öreg harcos vén mellét a tallér.
Lobogj, lobogj, nemrég még harcok éke,
Tépett lobogó, vesztes ifjúságom
És lengj be vígan majd a barna éjbe.
Reád hímezte boldog, büszke lelkem
Arany fonallal az örök dicsőség
Fantomjait s ha alszik elesetten,
Takard el az ifjaktól balga hősét.