Skip to content
1883–1937

Levél egy kivándorló kartársam után

Gyula Juhász

Ki messze, messze mégy, kinek hajója már Képzeletben talán London s Nyújorkba jár S megváltottad már az összes expressz jegyet, Export írótársam, fogadd részvényemet.

Jó volt itthon lenni, amikor a Lipót És egyéb városok közönsége hívott Lámpák elé, mikor kifogták a lovat, Mert lóvá tetted a jó publikumodat.

Jó volt itthon lenni, amikor a Fedák Testére írt szerep oly fényesen bevált S Mohamedhez a hegy, az amerikai Ügynök jött a jogot előre váltani.

Jó volt itthon lenni, mikor a levelek Hullottak elébed és mind szerelmesek, Szobalány és kokott, báróné és grizett Kérdezte epedőn: milyen a szájvized?

Jó volt itthon lenni, mikor a tantiém Mind, mind neked jutott s a széles föld szinén, Hottentott, patagon, egész művelt világ Bevette boldogan a te komédiád.

Most, hogy a kis haza megkisebbült nagyon S kisebb, mint a haza, a várható haszon, Most export cikk lesz a becses személyed is, Itt hagysz bennünket ó, mily szörnyű Nemezis!

Hát menj, hiszen mehetsz, a bankot adhatod, Nincs oly darab föld, hol ne keljen darabod, Mi, megbocsáss, tovább is itthon maradunk, Mert mi oly szegények és magyarok vagyunk!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.