A vár úrnője sólymát nézi hosszan,
Szegény vadorzó reszket a tilosban.
A vén toronyból kong a bús harangszó,
A vén barát kezében cseng a kancsó.
A jó vitézek indulnak keletre,
Fölperzselt házra tűz a naplemente.
A pince mélyén óborok hevernek,
A börtön éjén gubbaszt száz eretnek.
Tavaszi szél kel lágyan, mint az álom
És jobbágyokat himbál a faágon.