Jövendő holtak.
Ma vannak még, de holnap már csak voltak.
Az utcán járnak, a szobában ülnek.
És néha hegedülnek.
Írnak, írnak
Az egyik oldalára a papírnak.
Vesznek,
Könyvet keveset, annál többet esznek.
Megőrülnek
És különféle blokkba tömörülnek.
Nekem témák,
Mint a gyógypedagógusnak a némák.
Az ereikben száguld a piros vér,
Mely néha nem is oly nagyon piros,
Az egyik soffőr lesz, a másik hóhér,
Vagy trafikos.
Van, akinek kedvence a saláta
S aki fűbe harap,
Van, aki a puskaport föltalálja
S aki unalmas, mint egy színdarab.