Hallom, hogy egyik lusztrumod letelt.
Pajtás, fogadd e csöndes éneket;
E halk köszöntőt, mely szívből kiván
Békés nyugalmat annyi harc után.
Békés nyugalmat: egyszerű a szó,
De sorsunk, hej, fukar jutalmazó!
Pedig mi oly szerény fiúk vagyunk.
Oly keveset s oly gyöngén akarunk.
Egy dalt, ha néha szívünk megdobog.
Egy dalt dúdolnánk, fáradt vándorok.
S álmodni vágyunk olykor, ami szép,
Mint alvó gyermek anyatej izét.
És néha tisztán, mélyen érzeni,
Hogy élünk s nemcsak tengünk erre mi!