Kórház: előtted halkabban megyek
És szalutál a szívem csendesen,
Ó, én is voltam vérező beteg
És fölsajog még néha a sebem.
De benned árva hősök fekszenek,
Bús vértanúk, sebük szent, mint a Grál,
Mely ott ragyog a bűn és gyász felett,
Hogy diadalt ne üljön a Halál.
Itt künn az élet és nap csókja ég.
Ó, szép öröm, nem látja: vár a vég.
Sebaj, ujjongja, nótáz és nevet.
Benn bíbortűzben égnek mély sebek,
Egy hű szív talán épp végsőt dobog:
Ki értünk halt, Krisztusra gondolok.