Skip to content
1883–1937

Könyörgés szabadulásért

Gyula Juhász

Nyomorok mélyéből, bánatok éjéből, Fölkiáltunk Hozzád a kietlenségből, Ura seregeknek, atyja igazaknak, Mutasd meg hatalmad földi hatalmaknak.

Vérünket ontottuk, könnyünket öntöttük, Rettenetes évek zúgtak el fölöttünk, Fejünk koronája lehullott a porba, Reményünk vetését vihar eltiporta.

Jöjjön a hajnal Új diadallal, Jöjjön az élet, Szóljon új ének,

Hallelujázzon Minden e tájon! Kelettől nyugatig neved áldja minden, Régi fényt, új lángot adj nekünk, nagy Isten!

Pogányok jöttek be szent örökségedbe, Istenünk, hová tűnt szívünk régi kedve. Égi madaraknak lakomája lettek, A földi vadaknak martalékul estek,

Vérüket ontották, könnyüket öntötték, Akik szent hazánkat igazán szerették.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Könyörgés szabadulásért · Gyula Juhász · Poetry Cove