Bolyongtam búsan búgva
Mint helyettes tanár
A dalok ligetében,
Míg harsogott a nyár.
Ma már nem én bolyongok,
Bolyongjon a bolond,
Baumgarten borul rám
S már síma a porond.
Farkas Imre dala
Átmegyek a Tiszahídon
S ott vagyok a magyar Lídón,
Megkeresem, megtalálom
Az én úri társaságom.
Főfasor száz,
Most jön a láz,
Bár helyes a rím, a sor,
De tudd meg olvasó,
Főfasor száz,
Ezt nem találsz,
Mivel legfeljebb félszáz szám van
Egyáltalában.
Különösen nyárban.
Most egész értelmesen fogok írni.
De nem erőltetem meg magamat.
Népünnepély. Belépti díj.
Nincs szabad bemenet a kertbe.
Proletároknak kívül tágasabb.
Az universum valamivel nagyobb méretű.
Szervezzétek meg az organizációt!
A Dokumentum egyenként kapható!
Dadám, az édes, barna, áldott,
Sokszor kivitt az újszegedi parkba
S míg rímeket firkáltam én a porba
Egy közös törzsőrmesterrel cicázott.
Kicsiny szívemben ekkor csöndben ébredt
Valami sejtés, hogy mily mély az élet,
Kitágultak a távol horizontok
És éreztem, hogy a dadám ma boldog!
Újszegeden vígan, mint a
Szó, repül a forgóhinta,
Táltosom te vagy, faló,
Kék ló, tiszta ló!
Újszeged,
Csöndes est,
Az Estet megveszem,
Nyersen
Egy őszi barackot eszem
S elolvasom a versem
Szerelmesen.