Kő a kövön: itt tegnap kocsma volt még,
Hol ifjúságunk harsányan dalolt rég.
Ma építő munkások énekelnek
S a nyári égbe új állványt emelnek.
Kő a kövön: már többé nem találom
A régi kocsmám, régi ifjúságom,
A régi kedvem és a régi nótám,
Csak régi bánatom jár vissza hozzám.
Kő a kövön: egyenlő lett a földdel
A régi ház, csak öreg fája zöldel,
Mint temetőben a szelíd örökzöld,
Hiába, mindig termő az örök föld!